A női szervezet és a hormonok

Szervezetünk összehangolt működésében a hormonális szabályozás alapvetően fontos, mivel a vörösvértestek kivételével minden sejtünk hormonális irányítás alatt áll. A hormonok olyan üzenetközvetítő molekulák, amelyek a vér útján szállítják az információt a sejtekhez. Egyes működéseket serkentenek, másokat gátolnak, mindig a szervezet aktuális igénye szerint. A hormonokat a belső elválasztású mirigyek termelik, mint a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigyek, a mellékvesék, a petefészkek, vagy az inzulintermelő sejtek a hasnyálmirigyben. Működésüket az idegrendszer irányítja és hangolja össze, amiben nemcsak a fizikai, de a szellemi és érzelmi állapotnak is jelentős szerepe van. Nem mindegy ezért, hogy egy nő hogyan éli meg az őt érő hatásokat és milyen jelentőséget tulajdonít nekik. Az intenzív terhelő érzelmek (váratlan esemény, szorongás, párkapcsolati problémák, szakítás, várandósság iránti vágy vagy attól való félelem), valamint egyes szélsőséges állapotok (koplalás, intenzív sport) hatására a ciklus leállhat és a menstruáció el is maradhat. 

Női hprmonális rendszerA női nemi hormonok a petefészekben termelődnek, amelynek működését az agyalapi mirigy hormonjai irányítják. A legfontosabb nemi hormon az ösztrogén (tüszőhormon), amely a ciklus első, valamint a progeszteron (sárgatest-hormon), ami a ciklus második részében termelődik. Az ösztrogént az érésben lévő tüszők, míg a progeszteront a – petesejt kiszabadulásakor – megrepedő tüsző helyén keletkező sárgatest termeli. A nemi működésekben azonban más hormonok is szerepet játszanak (például a tesztoszteron, a DHEA, a prolaktin, a kortizol, stb.).


A petefészekben érő tüszőkben termelődő ösztrogén legfőbb hatása a „mennyiség” létrehozása, amely a mellek és a méh növekedésében, a méhnyálkahártya felépülésében, a hüvelyváladék termelődésében nyilvánul meg. A női szervezet sohasem marad ösztrogén nélkül. Ösztrogénhatással azonban nemcsak az emberi hormonok, hanem a fogamzásgátlók és más hormonális készítmények, valamint számos testidegen anyag is rendelkezik (ezek a xeno-ösztrogének). Ezek hatása jóval agresszívebb, mint a szervezet saját hormonjaié. Míg az ösztrogén a ciklus elején a méhnyálkahártya mennyiségi felépítését, a progeszteron a tüszőrepedés után annak minőségi átalakítását végzi, hogy a megtermékenyülő petesejt beágyazódhasson annak szövetébe. Ha megtermékenyülés nem történik, a progeszteronszint leesik, és a méhnyálkahártya leválik, ez a menstruáció.

Az ösztrogén és progeszteron hormonok a nemi működéseken kívül számos más szövetre (csont-, izom-, ér-, immun-, emésztő- és idegrendszer) is hatással vannak. A két hormon csak együtt (de számos más hormonnal is együttműködve) képes biztosítani a női szervezet megfelelő működését, ezért – a ciklus egészét tekintve – egyensúlyban kell lenniük. Progeszteron megfelelő mennyiségben azonban csak akkor termelődhet, ha a tüszőrepedés havi rendszerességgel megtörténik. Ha ez gyakran, illetve rendszeresen elmarad, a progeszteron hiánya ösztrogéntúlsúlyhoz vezet, ami számos női probléma okozója. Ez leggyakrabban a menstruációt megelőző tünetegyüttes (PMS) felerősödésében, fájdalmas menstruációban, mellfeszülésben, alvászavarban, makacs súlygyarapodásban, mellcsomó, mióma vagy endometriózis kialakulásában nyilvánul meg. Mindezt az életmód, a táplálkozás, a szervezetre háruló terhelés, valamint a fogamzásgátlás módja (hormonális vagy hormonmentes) nagymértékben befolyásolja. A tünetek okaira a női hormonok vizsgálata (hormondiagnosztika) deríthet fényt, szükség esetén azonban – a teljes kép megismeréséhez – másfajta vizsgálatra is szükség lehet (például hüvelyi ultrahang vagy infravizsgálat).

A női szervezet hormonális szabályozásáról, az azzal kapcsolatos hormonális zavarokról, valamint a természetes megoldási lehetőségekről a Női igazságok – Hormonegyensúly és egészség c. könyvben, illetve annak e-book változatában található bővebb információ.