A hüvelyváladék megfigyelése

A hüvelyváladék a méhnyak mirigyeiben termelődik, és onnét jut le a hüvely nyílásához, ahol jól megfigyelhető

A hüvelyváladék a méhnyak mirigyeiben termelődik,
és onnét jut le a hüvely nyílásához, ahol jól megfigyelhető

A hüvelyváladék az egyik legfontosabb termékenységi jel. A váladék a méhnyak mirigyeiből származik, ahonnét a hüvelynyíláshoz kerül. (Ez a váladék – más néven méhnyaknyák – nem azonos a szexuális izgalom hatására a hüvelyt síkossá tévő nedvvel, amely a hüvely és a hüvelynyílást körülvevő kisajkak mirigyeiben termelődik.) Sokan talán idegenkednek a hüvelyváladék megfigyelésétől, azonban igen furcsa lenne, ha a termékenység e legszembetűnőbb megnyilvánulása éppen a tulajdonosa előtt maradna ismeretlen.

A hüvelyváladék vizsgálata három alapvető információval szolgál: jelzi a termékeny időszak kezdetét, a tüszőrepedés legvalószínűbb napját, valamint a termékeny időszak végét. (Ez utóbbi felismerésében fontos szerepe van a később említendő ébredési hőmérsékletnek is.) Bár a hüvelyváladék jellege egyéni eltéréseket mutat, ciklikus változásai minden nőnél megfigyelhetők.

A hüvelyváladék változásai a ciklus során

A menstruációt követő napokon váladék alig észlelhető. Ezek a „száraz” napok a fogamzás szempontjából még biztonságosnak – terméketlennek – számítanak. (Kivéve rövid ciklus esetén, amikor a hüvelyváladék már a menstruáció napjain is megjelenhet, így számolni kell a fogamzás lehetőségével.) Az eleinte sűrű, krémes, fehéres-sárgás, átlátszatlan váladék egyre hígabbá és tejszerűbbé, majd – az ösztrogénszint növekedésével – áttetszőbbé válik. A nyirkosság hamarosan „nedves” érzetté válik, amely már a tüszőrepedés közeledtét jelzi. A váladék ekkor még könnyen szakad, és az ujjak között nem húzható belőle váladékfonál. Ezeken a napokon már lehetséges a fogamzás, így a nedves napok a fogamzás szempontjából már nem biztonságosak. Ahogy váladék jelenik meg a hüvelyben vagy a hüvely nyílásánál, egy nő (elvileg) már nem tekinthető terméketlennek.

A tüszőrepedés előtt közvetlenül a hüvelynyílás kifejezetten nedvessé és csuszamlóssá válik, mintha be lenne „olajozva”. A hüvelyváladék mind hasonlóbbá válik a nyers tojásfehérjéhez, és belőle két ujj között hosszú váladékfonál húzható. Az ilyen tiszta és nyúlékony „tojásfehérjenyák” a legtermékenyebb váladék, amiben a hímivarsejtek 3-4, de akár 5-6 napon át is életben maradhatnak. A védekezés szempontjából ezért ezeken a napokon szükséges a legnagyobb elővigyázatosság. A tüszőrepedés után termelődésnek induló progeszteron hatására a hüvelyváladék mennyisége gyorsan csökken, színe fehéresebb, állaga sűrűbb lesz, és újra szakadékonnyá válik, vagy el is tűnik. Ez a váladék elzárja a méhet a hímivarsejtek elől, így e napok a védekezés szempontjából már kevésbé kockázatosak.

Noha a hüvelyváladék megfigyelése kézenfekvő lehetőség, a csak e váladék megfigyelésére épülő módszerek nem minden esetben elegendők a megbízható védekezéshez, főleg akkor, ha a váladék mennyisége kevés. Ezért általában azok a módszerek a megbízhatóbbak, amelyek a hüvelyváladékon kívül más termékenységi jelet, így az ébredési hőmérsékletet és/vagy a méhnyak állapotát is figyelembe veszik. A termékenységi jelek e kombinált alkalmazása a módszer megbízhatóságát közel teljes értékűre emeli, ami a szabályok teljes betartása esetén a tabletta megbízhatósági szintjét meg is haladhatja.

Minderről bővebben is szó esik az új Természetes fogamzásszabályozás – Védekezés kemikáliák nélkül című könyvben, valamint ennek e-book változatában.