Nagyon régen szóltam hozzá,de jelen voltam ám és olvastalak Benneteket!
Ki hogyan élte túl az ünnepeket?Én azért sem szóltam hozzá eddig,mert lekiismeret furdalásom volt.
Eddig szépen betartottam mindent, tényleg nem bűnöztem,rendesen figyeltem, hogy mit eszem és mennyit.Majd jött az ünnep.Én arra gondoltam,hogy jó ez így nekem,majd egy kis fagyit eszem,az elég édességnek.De sajnos nem tartottam be.És én szemét dög, ettem sütit.
Persze, nem zaba,de ebből is egy kicsi,abból is egy kicsi.Eredménye az lett, hogy feljött rám 3 kiló, iszonyú gyorsan.Most már 1-et leadtam,de ezzel úgy megszenvedtem,mint előtte a 26-al nem.És most sokkal rosszabb.Állandóan ehetném van.Úgy kell magamat felügyelnem.Sokkal nehezebb most megtartani,mint előtte.
Egyáltalán nem érte meg az, hogy ettem.Én nem is akartam,de mindenki azt mondta, hogy nem baj,ha egy kicsit elengedem magam az ünnepek alatt.Hát baj!
Persze, ez nem felmentés nekem, hogy mások mondták.Sőt!!
A legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk nagyon kimozdulni az ünnepek alatt,mert megfáztam és infráztam.Ez inkább a megszokottságból, unalom evés volt.Az unalom ellen a kajához nyúltam.
Megfizettem az árát.Most aztán dolgozom le a zaba eredményét.
Majd február 11-én megyek szűkire.
Valami pozitívat is írjak önostorozás mellett, azért én se tésztát,se pékárút, se krumplit, se rizst...és még egy csomó tiltott dolgot nem ettem a műtét óta.
De azt hiszem, nem éri meg az ünnepek alatti pici kaja sem.Utána sokkal nehezebb újra betartani a szabályokat.A szervezet,amely előtte azért nem kapott sokmindent,azonnal tartalékol.
Ezt most saját magamon tapasztaltam meg.Meg is fizettem érte!!!
Azt hiszem nekem a számat is be kellett volna varratnom,de örökre
Megtalálod mindenkihez a bátorító szavakat. 
Köszi,köszi.Pici. 
